Dr. MARTINI JENŐ ÜGYVÉD és SZAKORVOS

Szülészet-nőgyógyászat szakorvosa, orvosi műhiba ügyek képviselete

+menu-

header image
Orvosi műhiba ügyvéd paragrafus

Az orvosi műhibás ügyek kártérítési és büntetőjogi kimenetele egyebek mellett orvosi szakkérdések mikénti eldőlésén múlik. Kettős diplomám (orvosi és jogi) előnyét ebben látom: így könnyebb azonos nyelven kommunikálni a kirendelt szakértőkkel, érvelni a hatóság-, bíróság előtt. Az orvos gyógyítani, a beteg gyógyulni akar. Mégis lehet valós vagy vélt, sokszor csak köztük lévő kommunikációs hiba, ami az orvosi műhiba ügyekhez vezet. Független attól, hogy az ügyvédi tevékenység gondossági és nem eredmény kötelem, olyan ügyet, melyet szakmailag (orvosilag és/vagy jogilag) megalapozatlannak ítélek, próba-szerencse alapon nem vállalok. A szakma szabályaival ellentétes szakorvosi véleményt sem adok. Kizárólagosan ún. „sikerdíjas” vállalásra lehetőség nincs.

Otthonszülés a jog és a szakma tükrében

Otthonszülés a jog és a szakma tükrében
Dr. Martini Jenő ügyvéd és szülész-nőgyógyász szakorvos
Martini Ügyvédi Iroda és Magyar Orvos-Jogász Interdiszciplináris Társaság
A mozgalom elindítójának és jogászainak álláspontja, médiakampánya
Az utóbbi hetekben az otthonszülés szinte az egész honi írott és elektronikus média
érdeklődésének középpontjába került. Az írásoknak hangzatos címeket adtak, mint
„Otthonszülés büntetéssel” (Népszava), „Szabadon szülni, szabadnak születni”
(Népszabadság). Tudósítottak arról, hogy az e mozgalmat támogató és segítő
szakemberek megalakították a „Független Szülészeti Szakmai Kollégiumot”, ami
jogilag csak egy civil szervezet, egyesület, és akiknek a szülésről alkotott véleménye,
szemlélete és gyakorlata eltér a jogszabály által létrehozott Szülészeti és
Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumétól.
Véleménye mindenkinek szabadon lehet bármiről, de a nem jogkövető magatartást a
polgári- és a büntetőjog egyaránt szankcionálhatja. Felidéződtek bennem az elmúlt
10 év szülészeti vonatkozású kártérítési és büntető ügyei, marasztalásai, és ezért
részben saját ügyvédi és szülész-nőgyógyász szakorvosi véleményemet
kinyilvánítva, részben az általam képviselt Magyar Orvos-Jogász Interdiszciplináris
Társaság nevében -szokásom ellenére- reflektáltam a fenti írásokra. Nem lepett
meg, hogy reflexiómmal nem találkoztam az említett lapokban.
Sőt a fentieket követően a Népszabadság „A jogászok szerint nem tilos otthon szülni”
című írásában dr. Ádám Györgyre, mint a „hazai műhibaperek legismertebb
ügyvédjére”, dr. Geréb Ágnes jogi képviselőjére hivatkozva kijelentik, hogy „egyetlen
hazai jogszabály sem tiltja az otthonszülést”. Az idézetek a lapból valók, mely
tájékoztat arról is, hogy ebben az Emberi Jogi Iroda fiatal jogászai egyetértenek.
A világhálón találkoztam dr. Geréb Ágnes által alapított Alternatal Alapítvány
honlapjával (www.szülés.hu), mely magyar és angol nyelvű változatban célul tűzi ki,
hogy az otthonszülés vonatkozásában a várandósok élhessenek önrendelkezési
jogukkal. Bár deklarálja, hogy nem akar ösztönözni az otthonszülésre, a laikus
számára profi módon ezt teszi. Céljai megvalósítása érdekében, petíciót fogalmaz
meg, aláírásra ösztönöz, sajtókampányt folytat, és végső esetben tömeges
demonstráció szervezését tervezi.
Dr. Geréb Ágnes a HVG 2001, 09. 29.-i számában kifejti, hogy „a szüléskísérés nem
orvosi munka”, és szerinte az ő története nem róla, hanem azokról szól, idézem:
„akik otthonukban, orvosok, infúzió, beöntés, végső soron felesleges beavatkozások
és stressz nélkül, családjuk körében szeretnék világra hozni gyermeküket.
Ismét eszembe jutott, hogy hány szülész kollegát kellett védenem olyan vádpontban,
hogy a szülés észlelése folyamán a szülésznő tevékenységének kellő ellenőrzését
elmulasztotta. Továbbá eszembe jutott az is, hogy az előzőkben említett ügyvéd
kollega hány kártérítési pert indított a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel
történt szülés észlelés, CTG regisztrátum elmaradása vagy értékelése, a
császármetszés késői elhatározása, vagy attól számítottan a magzat kiemeléséig
eltelt idő miatt. Adott esetben hogyan kérné mindezt számon az otthonszülés
esetén?
Talán együtt sikerül a megalapozatlan hecckampány megállítása
Köszönöm a lehetőséget, hogy az otthonszülés mozgalmát elindítókkal,
támogatókkal, mellette érvelőkkel szemben –de a személyeskedés mellőzésévelnézeteimet,
jogi álláspontomat az alábbiakban kifejthetem, amit adott esetben velük
szemben nyílt vitában is vállalok. Célom: szülész kollegáim marasztalásának
megelőzése, és a gravidák tájékoztatása körében az otthonszülés jogellenességére,
anyai- és magzati veszélyeire a terhesgondozást végző kollégák figyelmének
felhívása.
Biztatónak tartom, hogy van olyan betegjogi civilszervezet, a Konszenzus Betegjogi
Társaság, mely álláspontomat osztja, és nyílt vitában szintén vállalja.
Jogi megközelítésem
A személyhez fűződő jogokat (közte az élet, a testi, épség, egészség) a polgári- és a
büntető törvénykönyv, valamint speciális normaként az egészségügyi törvény
(tájékoztatáshoz, önrendelkezéshez, ellátás visszautasításához való jog) is védi. A
jogok azonban csak társadalmi rendeltetésükkel összhangban gyakorolhatók. Az
ember szabadságjoga csak addig terjed, amíg mások jogait, jogos érdekeit nem
sérti. Ezeknek megfelelően az önrendelkezési jogot egyes esetekre nézve törvény
korlátozhatja, és korlátozza, melyek körében külön-külön értékelendő az anyának a
magzata és önmaga feletti rendelkezési joga.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban Eü. tv.) 17. § (2)
bek a) pontja a következőket mondja ki:
„A beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha az adott
beavatkozás vagy intézkedés elmaradása mások – ideértve a 24. hetet
betöltött magzatot is – egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti.”
Szakmai kérdés: Az otthonszülés súlyosan veszélyezteti-e a magzatot?
A „Graviditás” szó önmagában „nehézséget” jelent, és ez nem a terhes
súlytöbbletére, hanem a terhességgel kapcsolatos várható nehézségekre,
problémákra utal. A terhességgel kapcsolatosan a célszerű meghatározás
-Amerikában is általánosan elfogadottan- a következő:
„Amikor a terhesség során az anyai szervezetben kialakuló sokrétű változásokra
gondolunk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a határ az egészség („normál”) illetve a
betegség között elmosódik terhesség alatt, és olyan kis állapotromlás, amely nem
terhes állapotban még alig járna következménnyel, viszont terhesség alatt már olyan
patológiás állapotok előfutára lehet, amely súlyosan veszélyezteti az anya, vagy a
magzat, vagy mindkettő életét.”
A terhesség „betegségre” jellemző paraméterei: Hasi szervek eltolódása, ureter
dilatatio, fokozott vénás nyomás, fokozott alapanyagcsere, fokozott aldosteron
secretio, só-víz visszatartás, csökkent CO2, vér hyper-alvadékonyság (!), fokozott
vér volumen, csontvelő hyperplasia, fokozott veseátáramlás, fokozott glomeruláris
filtratio, fokozott máj metabolizmus, glucosuria, stb.
Tehát a terhesség ugyan egy sajátos biológiai jelenség, de magában hordozza a
legsúlyosabb szövődmények, akár az élet elvesztésének kockázatát is. Jelenleg a
Földön a WHO adatai szerint évente 600 000 nő hal meg terhességgel kapcsolatos
okok miatt. Márpedig egy élettani folyamatban nem lehet meghalni, tehát a terhesség
egy sajátos biológiai folyamat, amelynek még „normális” esetben is számos
kórélettani sajátossága van.
Köztudott, hogy az élet legveszélyesebb szakasza a perinatalis időszak. Ugyanakkor
nem vitás, hogy a szülések egy része akár otthon, spontán, akár orvosi beavatkozás
nélkül is minden anyai és/vagy magzati probléma nélkül egészséges újszülött
világrajövetelével érhet véget, azonban ezt a lefolyást, eredményt előre megjósolni,
garantálni egyetlen szülés esetében sem lehet.
„Tudni kell, hogy nem létezik olyan módszer, amellyel teljes bizonyossággal meg
lehetne előre mondani individuálisan, hogy a terhesség, illetve a szülés során
előfordul-e szövődmény vagy sem. Ha előfordul, az gyakran egyik pillanatról a
másikra történik, amikor azonnali, minden késedelem nélküli beavatkozásra van
szükség teljes személyi-tárgyi-intézményi (konzíliumi) háttérrel, és ilyen esetekben
az anya és/vagy a magzat életét csak sürgős intézetbe szállítás mentheti meg. Még
szövődménymentes szülés ellátása sem egyszemélyes munka az esetek döntő
többségében.
Az otthoni szülések visszaállítása Magyarországon a technikai felkészültség, a
kórházi sűrűség, a lakásviszonyok, a hiányos infrastruktúra mellett nem javasolható,
és bevezetése még jelentős többletráfordítások esetén is veszélyeztetné a szülések
biztonságát, és kockáztatná az édesanyák és újszülöttjeik egészségét, életét.”
(Idézet a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium 1999. 02. 26.-i
állásfoglalásából)
A Szülészeti-Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumot (más szakmai kollégiumokkal
együtt) az Egészségügyi törvény 247. § (2) bek. m.) pontjában foglalt felhatalmazás
alapján az 52/1999. /XI. 12./ EüM rendelet hozta létre, és egyben meghatározta
feladatát és működését.
A fentiekben felhívott miniszteri rendeletből következően kizárólagos szakmai
kompetenciájába tartozik annak elbírálása, hogy az otthonszülés súlyosan
veszélyezteti-e a magzatot. Állásfoglalása szerint pedig az otthonszülés súlyos
magzati kockázatot, veszélyhelyzetet jelenthet, melynek és az Eü. tv. már idézett 17.
§ (2) bek. a) pontjának összevetésével kimondható, hogy a terhes nőt az
otthonszülés választásában az intézeti helyett magzati érdekből, nem illeti meg az
önrendelkezési jog, így a szülészeti ellátás visszautasításának joga sem!
A hazai szülészetnek a születéskörüli halálozásban, illetve károsodásban elért óriási
eredményei az intézeti szülésekhez, az ottani intenzív észleléshez, a megelőző
szemlélethez, a szülész orvosok lelkiismeretes, a legnagyobb gondossággal és
körültekintéssel végzett eljárásaihoz, a szakmai szabályok szigorú betartásához, a
szakfelügyelet jó működéséhez kötődtek.
Természetesen az otthonszülés veszélyeztetheti az anya életét is. Még intézetben
sem sikerült az anyai halálozást nullára csökkenteni. Az orvos erre tekintettel sem
állapodhat meg abban előre a terhessel. A terhes asszony viszont nem saját
veszélyeztetése miatt, hanem az Eü. tv. fentiekben már felhívott törvényhelyére
tekintettel nem élhet intézeti szülésével kapcsolatban önrendelkezési jogával.
Az otthonszülést képviselő jogászoknak az egészségügyi törvényre való hivatkozása
meglapozott-e?
Ők azt állítják, hogy csak életfenntartó vagy életmentő beavatkozásokat nem
utasíthatja vissza a terhes asszony, de az intézeti szülést az Eü. tv. alábbi
törvényhelyére figyelemmel igen.
Az Eü. tv. 20. § (6) bekezdése szerint a beteg nem utasíthatja vissza az életfenntartó
vagy életmentő beavatkozást, ha várandós és előre láthatóan képes a gyermek
kihordására. Az előzőkkel összevetve csak azt jelenti, hogy ez az eset még kivétel
azon lehetőségek alól is, amikor a beteget ilyen beavatkozásokkal kapcsolatban
törvényi kivételként megilletné az ellátás visszautasításának joga. Konkrétan:
Együttes feltételként –a 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendeletben foglaltaknak megfelelő
formai és tartalmi követelmények mellett- visszautasíthatja az életfenntartó vagy
életmentő beavatkozást akkor, ha olyan súlyos betegségben szenved, amely
gyógyíthatatlan, és megfelelő ellátás mellett is rövid időn belül halálhoz vezet,
azonban ha terhes, és még képes a gyermek kihordására még ilyen esetben sem
teheti meg.
Az otthonszülés híveinek e törvényhelyre történő hivatkozása tehát megalapozatlan.
Az otthonszülést szorgalmazó, abban előre megállapodó orvos, egészségügyi
szakdolgozó felelőssége
Az Eü. tv. 119-120. §-a az egészségügyi szolgáltatások minőség-biztosítása körében
többek között kötelező jogerővel írja elő a következőket:
· „A minőségi rendszer magában foglalja a minőségi követelmények
meghatározását, ezek teljesítésének ellenőrzését, értékelését, szükség
szerint tanúsítását és a folyamatos minőségfejlesztést.”
· „Az egészségügyi szolgáltatást kizárólag jogszabályban meghatározott
személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező szolgáltató nyújtsa.”
Az egészségügyi szolgáltatások nyújtásának személyi és tárgyi minimumfeltételeit a
21/1998. /VI. 3./ NM rendelet határozza meg. Az egészségügyi vállalkozások
létesítéséről, működésének engedélyezéséről, szakmai ellenőrzéséről, külön
jogszabályban (30/1989. /XI. 15/ SZEM rendelet) meghatározott személyi feltételiről,
felelősségbiztosításáról a 113/1989. (XI. 15.) MT rendelet szól. A működési
engedélyek kiadása az Állami Tisztiorvosi Szolgálat hatáskörébe tartozik, melyet a
jogszabályi feltételek fennállása estén annak illetékességgel bíró szerve ad ki.
Az otthonszülés vezetésére, vagy az érintett szóhasználatával „kísérésére” az
ÁNTSZ senkinek, sem orvosként, sem bábaként engedélyt nem adott ki, és az
előzőkben felhívott jogszabályok figyelembevételével nem is adhat ki. Az ilyen
tevékenységre történő vállalkozás tehát jogellenes. Természetesen az otthon
viharosan zajló szülésnél, amikor intézetbe szállításra már nincs idő, az elsősegély
nyújtása minden orvos, és szülésznő kötelezettsége.
Továbbá az Eü tv. 119. §-a kötelező erővel kimondja a következőket is:
„Az ellátás során érvényesüljenek a jogszabályban foglalt, vagy egyéb szakmai
szabályok, így különösen a tudomány mindenkori állását tükröző és bizonyítékokon
alapuló szakmai irányelvek, ezek hiányában a módszertani útmutatókban közzétett
szabályok, a szakmai irányelvek vagy módszertani útmutatók hiányában a széles
körben elfogadott szakirodalomban közzétett szakmai követelmények;”
A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium szakmai állásfoglalásai, a
hivatalos szülészeti egyetemi tankönyvben és protokollban fogaltak az Eü. törvény
fentiekben idézett törvényhelyéből eredően a szülészeti foglalkozás szabályainak
tekintendők. Megsértésük foglalkozási szabálysértésnek, továbbá a szintén az Eü.
tv-ben előírt legnagyobb gondosság és körültekintés (ami így szintén törvényből
eredő szakmai szabály is) be nem tartásának minősül.
A szakma előbb utalt szabályai a vajúdó meghatározott algoritmus szerinti
megfigyelését, észlelését, és magzati nem megnyugtató-, veszélyállapot esetén
meghatározott orvosi beavatkozást írnak elő, melyben az időfaktornak meghatározó
szerepe lehet.
A fentiek ellenére sokszor még kórházi körülmények között, a magzati állapotra
következtetni engedő magzati szívhangok és szülőfájások folyamatos gépi
ellenőrzése, és annak regisztrátumon dokumentálása, és egyéb vizsgáló eljárások
mellett is –figyelemmel a kockázatok arányosítására- nehéz döntési helyzetben van
a szülést vezető orvos a megelőző célzatú császármetszés elhatározása körében.
Az otthonszülésre történő felkészítés, és annak „kísérése” vállalása tényén kívül Dr.
Geréb Ágnes több, a bevezetőben idézett, hivatkozott kijelentése e szakmai
szabályoknak nem felel meg.
Egy vele készült interjúban nevezett orvosnő azt elismerte, hogy az otthon
természetes úton megindult, és általa vezetett szüléseknél egyes esetekben léptek
fel olyan komplikációk, amikor a szülőnőt további ellátásra intézetbe kellett
szállítatnia. Ez időt igényel. Csak szerencse kérdése, hogy szállítási idővel okozati
összefüggésben lép-e fel szövődmény. Utalok itt a mentőszolgálat problémáira is.
Megkérdezném tőle szívesen azt, hogy mit tesz, ha a vállalt szülései között tér és
időütközés áll fenn? Mit tesz például egy köldökzsinór előesésnél, vagy ha szülés
alatt, de még a magzat megszületése előtt súlyos abruptio placentae által kiváltott
vérzés, kísérő DIC, vagy súlyos post partum vérzés lép fel? Az utóbbival
összefüggésben csak megemlítem, hogy nézetével ellentétben a WHO állásfoglalása
szerint a lepényi szak aktív vezetése biztonságosabb, mint a várakozó. S lehetne
sorolni tovább a kérdéseket.
Amennyiben a foglalkozás szabályaiba ütköző tevékenysége során, azzal okozati
összefüggésben adott helyzetre és személyre, szülőre és/vagy magzatra nézve
konkrét veszélyhelyzet lép fel, az már önmagában, minden káros eredmény nélkül
megvalósítja a Büntető Törvénykönyv 171. § (1) bekezdésében kodifikált foglalkozás
körében elkövetett gondatlan veszélyeztetést, ami 1 évig terjedő
szabadságvesztéssel is büntethető. Amennyiben akár anyai, akár magzati
maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást okoz, úgy az már e
bűncselekmény minősített esetét képezi, és három évig terjedő-, ha pedig halál
következik be, az már 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az otthonszüléssel okozati összefüggésben álló kár (anyai és/vagy magzati
egészségromlás, halál) esetén a polgári jogi, kártérítési felelősség önmagában a kár
bekövetkezésével megáll, hiszen az otthonszülés vállalása eleve felróható jogellenes
magatartás. A felróhatóság alól kimenteni nem tudja magát.
Társaságunk, és ügyvédi irodám, valamint a Konszenzus Betegjogi Társaság
mindenben egyetért a hivatalos, a miniszteri rendelet által létrehozott Szülészeti és
Nőgyógyászati Szakmai Kollégium és Magyar Orvosi Kamara vonatkozó
véleményével, döntésével (kamarai tagság felfüggesztése), ugyanakkor őszintén
aggódik a két marasztalt orvosért. Kívánom, hogy az ügyből okuljanak, melyre sajnos
jelenben semmi nem utal, és akkor további ilyen eljárásuk –a „Független Szülészeti
Szakmai Kollégium” és jogászaik véleménye ellenére is- akár büntetőjogi
felelősségre vonáshoz vezethet.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.